Magamról röviden.
Frissítve: 2017 07 24-én.
Hobbim.
Elektronika a programozás, videotechnika, zene és a humor.
Budapesten születtem.
Majd 5-évesen, állami gondozottként, az Alföldre, Mindszentre kerültem.
Nevelőanyám háztartásbeli, nevelőapám villanyszerelő volt.
Általános iskoláról.
Ez nem mentegető szöveg, csupán a tényekre épül.
Meg kell mondanom, hogy nem voltam jó tanuló.
Egyrészt köszönhető a nevelő anyámnak.
Reggel az iskolába menetel előtt vagy kukoricát kellett kézzel morzsolni,
vagy bekészíteni a kemencéhez a fűteni valót, vagy a jószágokat ellátni.
Délután amikor hazamentem a suliból, folytatni kellett a házi munkákat.
Este egy kis petróleum lámpánál kellett tanulni.
Ez utóbbinál az volt a baj, hogy gyenge volt a szemem, és nem sokat láttam.
A suliba is a második padba ültettek, de még onnan sem láttam ha kisebb
betűkkel, számokkal írtak a táblára.
Másrészt köszönhető a vásárhelyi szemészetnek.
Harmadikos koromban kötőhártya gyulladással kerültem a kórházba.
Bent voltam kb. egy hétig, és nem vették észre, hogy gyenge a szemem.
Abban az időben nem foglalkoztak az állami gondozottakkal, nem úgy mint ma.
Barátom nem volt, mert csak egy foltos ruhába öltöztetett állami gyerek voltam.
Ez akkor változott, amikor visszakerültem Pestre.
Elküldtek a kötelező egészségügyi vizsgálatra.
A Madách téri rendelő szemészetén az orvos nagyon fel volt háborodva azon,
hogy nagyon el van hanyagolva a szemem.
Ki írtak egy szemüveget +4-dioptriával.
Óriási élmény volt, hogy láttam olvasni, ezután sorra vásároltam és olvastam
műszaki és szépirodalmi könyveket.
Találkozás az elektromossággal.
Egy kedves történet amit nem bírok kihagyni.
(Lehettem olyan 7-8-éves amikor nevelőapám egy háznál villanyt szerelt.
Mivel érdekelt a dolog, elmentem, hogy segítsek és tanuljak.
Levágott egy darab vezetéket, és ledobta a földre, kértem, hogy adja nekem.
Ő azt válaszolta, hogy még egy darabig ne nyúljak hozzá, mert még áram van benne.
Mindig mosolygok rajta, amikor eszembe jut, mert becsapott.)
Már akkor is érdekelt, hogy miért ég a villany, miért forog a villanymotor, miért szól a rádió, stb.
Őszinteséghez tartozik, hogy néha hozzáértem a feszültség alatt álló vezetékhez,
igen megrázó élmény volt számomra.
Ezek ellenére sikerült apámnak megfertőzni az elektromossággal.
Akkor még nem tudtam, hogy ez a fertőzés, egy életre szól.
Betlehemezés.
Divat volt a karácsony előtt a gyerekek között a betlehemezés.
Pár gyereknek meggyulladt a betleheme a gyertyáktól.
Azért, hogy elkerüljem a tüzet, az enyémbe készítettem elektromos világítást.
Sokan kérték, hogy nekik is csináljak olyat, mint az enyém.
Készítettem, cserébe kaptam rádióalkatrészeket.
Első rádióim.
Összehoztam egy detektoros, fejhallgatós rádiót.
Amikor elkészültem vele és megszólalt, a Kossuth adó éjféli szignálja szólt.
(Sajnos ezt a szünetjelet is megszüntették,
mint minden ami jó és szép, azt nálunk megszüntetik, szétverik.)
Amikor már volt annyi anyagom, csináltam, egy telepes rádiót, egy csővel.
A kis villanymotorom.
Régen sok rádió hangszórója patkó alakú mágnessel működött.
Ha tönkre ment a hangszóró, sok helyen a mágnest az asszonyok arra használták,
hogy a lehullott gombostűket összeszedjék vele, és tárolják rajta.
Ilyen patkómágnessel készítettem egy kis villanymotort,
fából készült a forgórésze, amit apám faragott.
Pesti életem.
Amikor kijártam az általános sulit, a nagynéném visszavitt Pestre.
Szakmáimat, tanulmányaimat ott végeztem.
Mivel nagyon szeretem a zenét, ezért beiratkoztam egy zeneiskolába ének szakra.
Párhuzamosan tanultam énekelni és a elektrotechnikát.
Legénykorom legszebb évei Budapesthez fűződnek!
Házasságom, ill. házasság vagy színpad.
Megismerkedtem egy mindszenti szép lánnyal, szerelem lett belőle.
Amikor komolyra fordult köztünk a kapcsolat
és jött az eljegyzés majd a házasságról kezdtünk beszélgetni,
a menyasszonyom kikötötte, hogy vagy az éneklés vagy ő!
Talán nem is kell leírni, hogy a szerelem győzött
Ezek után teljes erővel az elektronikára koncentráltam.
Házasságunk gyümölcse egy kislány lett.
Lányunk nagy örömünkre, megajándékozott hat szép unokával.
Tv-rádió javítás.
Házasságunk után kezdtem másodállásban rádió, tv javítással foglalkozni.
Mivel pénzem nem volt, ezért magam gyártottam le a szükséges műszereket.
Készítettem rádió tv hangoló és mérő műszereket.
Pár általam készítettet leírok, a szakik tudják miről van szó!
Voltmérő, csővoltmérő, szignálgenerátorok, GDO, RC-híd,
csöves képmintagenerátor, oszcilloszkóp és egyéb kis célműszer.
Ezekért a műszerekért abban az időben elkértek volna egy ház árát.
Igaz, hogy túlnyomó részt éjszaka csináltam, mert akkor volt időm.
Sajnos jött a betegség.
1993-ban a nejemet súlyos betegség érte, ezért fel kellett hagyni a tv, rádió javítással.
Ismerkedés a számítógéppel, programozással.
Vettem egy Commodore 64-es gépet. Elkezdtem tanulni a BASIC nyelvet.
Amikor már valamennyire belejöttem, a pesti unokaöcsém felajánlotta,
hogy ad egy AT286-os gépet.
Ismét egy új rendszert kellett tanulni a DOS-t, a kezelést és a programozást.
Később jött a Windows, ismét tanulni. Ezt már sokkal könnyebb volt kezelni,
mert nem kellett minden parancsot begépelni, mint a DOS-nál.
Ekkor kezdtem a Turbo Pascal-t és az assemblyt tanulni.
Vettem egy EPROM égetőt.
8035-ös processzorral és EPROM-al, segítséggel sikerült pár egyszerű programot csinálni.
Internet.
Amikor bekerült a házunkba az internet, attól kezdve érdekelt,
hogy, hogyan működnek a honlapok. Tanulgattam a HTML- programozást,
készítettem egy oldalt és felraktam egy ingyenes tárhelyre.
Egy éve kíváncsiságból megnéztem, hogy megvan-e még,
és nagy örömömre látom, hogy még nem törölték!
Rádióamatőrködés.
Hosszú út vezetett az amatőr engedélyig.
Amikor visszakerültem Pestre, jelentkeztem egy rádióklubba.
Első kérdésük az volt, hogy Kisz tag voltam-e?
Mondtam nekik, hogy csak egy rövid ideig.
És, hogy állunk a párttagsággal?
Nem vagyok párttag, nem is óhajtok belépni!
Olyan mérgesek lettek, hogy szó szerint kizavartak a helyiségből!
Amikor megnősültem a közeli klubba jelentkeztem.
Klubtag lehettem de hasonló okok miatt adóengedélyt nem kaphattam.
Amikor már a politikai helyzet enyhült, akkor vizsgáztam le és kaptam adóengedélyt.
Így lettem rádióamatőr már 35-éve HG8LSR hívójellel.
Hol tartok most?
Itt a mikrokontrollerek birodalmába próbálok beilleszkedni.
Ez bizony nem könnyű!
Fejlődik a világ, és ha nem akarunk lemaradni, nekünk is lépést kell tartani.
Vettem két db. PIC-et, készítettem, hozzá programozót.
Ezzel is sikerült programokat készíteni assembly nyelven, itt is kaptam segítséget.
Megjelentek az AVR-ek, ezt sokkal könnyebb programozni, ezt is még tanulnom kell.
Végszó.
Hosszú és göröngyös út vezetett a detektoros rádiótól a mikrokontrollerekig,
a számítástechnikáig.
Mindent összegezve, nálam minden az elektrotechnika
és a számítástechnika körül forog.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Pista
Frissítve: 2017 07 24-én.
Hobbim.
Elektronika a programozás, videotechnika, zene és a humor.
Budapesten születtem.
Majd 5-évesen, állami gondozottként, az Alföldre, Mindszentre kerültem.
Nevelőanyám háztartásbeli, nevelőapám villanyszerelő volt.
Általános iskoláról.
Ez nem mentegető szöveg, csupán a tényekre épül.
Meg kell mondanom, hogy nem voltam jó tanuló.
Egyrészt köszönhető a nevelő anyámnak.
Reggel az iskolába menetel előtt vagy kukoricát kellett kézzel morzsolni,
vagy bekészíteni a kemencéhez a fűteni valót, vagy a jószágokat ellátni.
Délután amikor hazamentem a suliból, folytatni kellett a házi munkákat.
Este egy kis petróleum lámpánál kellett tanulni.
Ez utóbbinál az volt a baj, hogy gyenge volt a szemem, és nem sokat láttam.
A suliba is a második padba ültettek, de még onnan sem láttam ha kisebb
betűkkel, számokkal írtak a táblára.
Másrészt köszönhető a vásárhelyi szemészetnek.
Harmadikos koromban kötőhártya gyulladással kerültem a kórházba.
Bent voltam kb. egy hétig, és nem vették észre, hogy gyenge a szemem.
Abban az időben nem foglalkoztak az állami gondozottakkal, nem úgy mint ma.
Barátom nem volt, mert csak egy foltos ruhába öltöztetett állami gyerek voltam.
Ez akkor változott, amikor visszakerültem Pestre.
Elküldtek a kötelező egészségügyi vizsgálatra.
A Madách téri rendelő szemészetén az orvos nagyon fel volt háborodva azon,
hogy nagyon el van hanyagolva a szemem.
Ki írtak egy szemüveget +4-dioptriával.
Óriási élmény volt, hogy láttam olvasni, ezután sorra vásároltam és olvastam
műszaki és szépirodalmi könyveket.
Találkozás az elektromossággal.
Egy kedves történet amit nem bírok kihagyni.
(Lehettem olyan 7-8-éves amikor nevelőapám egy háznál villanyt szerelt.
Mivel érdekelt a dolog, elmentem, hogy segítsek és tanuljak.
Levágott egy darab vezetéket, és ledobta a földre, kértem, hogy adja nekem.
Ő azt válaszolta, hogy még egy darabig ne nyúljak hozzá, mert még áram van benne.
Mindig mosolygok rajta, amikor eszembe jut, mert becsapott.)
Már akkor is érdekelt, hogy miért ég a villany, miért forog a villanymotor, miért szól a rádió, stb.
Őszinteséghez tartozik, hogy néha hozzáértem a feszültség alatt álló vezetékhez,
igen megrázó élmény volt számomra.
Ezek ellenére sikerült apámnak megfertőzni az elektromossággal.
Akkor még nem tudtam, hogy ez a fertőzés, egy életre szól.
Betlehemezés.
Divat volt a karácsony előtt a gyerekek között a betlehemezés.
Pár gyereknek meggyulladt a betleheme a gyertyáktól.
Azért, hogy elkerüljem a tüzet, az enyémbe készítettem elektromos világítást.
Sokan kérték, hogy nekik is csináljak olyat, mint az enyém.
Készítettem, cserébe kaptam rádióalkatrészeket.
Első rádióim.
Összehoztam egy detektoros, fejhallgatós rádiót.
Amikor elkészültem vele és megszólalt, a Kossuth adó éjféli szignálja szólt.
(Sajnos ezt a szünetjelet is megszüntették,
mint minden ami jó és szép, azt nálunk megszüntetik, szétverik.)
Amikor már volt annyi anyagom, csináltam, egy telepes rádiót, egy csővel.
A kis villanymotorom.
Régen sok rádió hangszórója patkó alakú mágnessel működött.
Ha tönkre ment a hangszóró, sok helyen a mágnest az asszonyok arra használták,
hogy a lehullott gombostűket összeszedjék vele, és tárolják rajta.
Ilyen patkómágnessel készítettem egy kis villanymotort,
fából készült a forgórésze, amit apám faragott.
Pesti életem.
Amikor kijártam az általános sulit, a nagynéném visszavitt Pestre.
Szakmáimat, tanulmányaimat ott végeztem.
Mivel nagyon szeretem a zenét, ezért beiratkoztam egy zeneiskolába ének szakra.
Párhuzamosan tanultam énekelni és a elektrotechnikát.
Legénykorom legszebb évei Budapesthez fűződnek!
Házasságom, ill. házasság vagy színpad.
Megismerkedtem egy mindszenti szép lánnyal, szerelem lett belőle.
Amikor komolyra fordult köztünk a kapcsolat
és jött az eljegyzés majd a házasságról kezdtünk beszélgetni,
a menyasszonyom kikötötte, hogy vagy az éneklés vagy ő!
Talán nem is kell leírni, hogy a szerelem győzött
Ezek után teljes erővel az elektronikára koncentráltam.
Házasságunk gyümölcse egy kislány lett.
Lányunk nagy örömünkre, megajándékozott hat szép unokával.
Tv-rádió javítás.
Házasságunk után kezdtem másodállásban rádió, tv javítással foglalkozni.
Mivel pénzem nem volt, ezért magam gyártottam le a szükséges műszereket.
Készítettem rádió tv hangoló és mérő műszereket.
Pár általam készítettet leírok, a szakik tudják miről van szó!
Voltmérő, csővoltmérő, szignálgenerátorok, GDO, RC-híd,
csöves képmintagenerátor, oszcilloszkóp és egyéb kis célműszer.
Ezekért a műszerekért abban az időben elkértek volna egy ház árát.
Igaz, hogy túlnyomó részt éjszaka csináltam, mert akkor volt időm.
Sajnos jött a betegség.
1993-ban a nejemet súlyos betegség érte, ezért fel kellett hagyni a tv, rádió javítással.
Ismerkedés a számítógéppel, programozással.
Vettem egy Commodore 64-es gépet. Elkezdtem tanulni a BASIC nyelvet.
Amikor már valamennyire belejöttem, a pesti unokaöcsém felajánlotta,
hogy ad egy AT286-os gépet.
Ismét egy új rendszert kellett tanulni a DOS-t, a kezelést és a programozást.
Később jött a Windows, ismét tanulni. Ezt már sokkal könnyebb volt kezelni,
mert nem kellett minden parancsot begépelni, mint a DOS-nál.
Ekkor kezdtem a Turbo Pascal-t és az assemblyt tanulni.
Vettem egy EPROM égetőt.
8035-ös processzorral és EPROM-al, segítséggel sikerült pár egyszerű programot csinálni.
Internet.
Amikor bekerült a házunkba az internet, attól kezdve érdekelt,
hogy, hogyan működnek a honlapok. Tanulgattam a HTML- programozást,
készítettem egy oldalt és felraktam egy ingyenes tárhelyre.
Egy éve kíváncsiságból megnéztem, hogy megvan-e még,
és nagy örömömre látom, hogy még nem törölték!
Rádióamatőrködés.
Hosszú út vezetett az amatőr engedélyig.
Amikor visszakerültem Pestre, jelentkeztem egy rádióklubba.
Első kérdésük az volt, hogy Kisz tag voltam-e?
Mondtam nekik, hogy csak egy rövid ideig.
És, hogy állunk a párttagsággal?
Nem vagyok párttag, nem is óhajtok belépni!
Olyan mérgesek lettek, hogy szó szerint kizavartak a helyiségből!
Amikor megnősültem a közeli klubba jelentkeztem.
Klubtag lehettem de hasonló okok miatt adóengedélyt nem kaphattam.
Amikor már a politikai helyzet enyhült, akkor vizsgáztam le és kaptam adóengedélyt.
Így lettem rádióamatőr már 35-éve HG8LSR hívójellel.
Hol tartok most?
Itt a mikrokontrollerek birodalmába próbálok beilleszkedni.
Ez bizony nem könnyű!
Fejlődik a világ, és ha nem akarunk lemaradni, nekünk is lépést kell tartani.
Vettem két db. PIC-et, készítettem, hozzá programozót.
Ezzel is sikerült programokat készíteni assembly nyelven, itt is kaptam segítséget.
Megjelentek az AVR-ek, ezt sokkal könnyebb programozni, ezt is még tanulnom kell.
Végszó.
Hosszú és göröngyös út vezetett a detektoros rádiótól a mikrokontrollerekig,
a számítástechnikáig.
Mindent összegezve, nálam minden az elektrotechnika
és a számítástechnika körül forog.
Köszönöm, hogy elolvastad!
Pista